„A kecsege magyarországi fajmegőrzési terve” címmel országos szakmai tanácskozást rendeztek 2026. február 24-én Budapesten, az Országos Vízügyi Főigazgatóság székházában. A rendezvény célja egy hosszú távon fenntartható, tudományosan megalapozott és társadalmilag is elfogadott hazai fajmegőrzési stratégia közös kialakítása volt a vízgazdálkodás, a halgazdálkodás, a természetvédelem, a kutatás és a civil szféra képviselőinek részvételével.
A tanácskozás középpontjában a kecsege (Acipenser ruthenus) állt, a Dunát egykor benépesítő 6 őshonos tokfaj közül az utolsó, amely még önfenntartó állományokkal rendelkezik a magyarországi Duna- és Tisza-szakaszon. A tokfélék a világ legveszélyeztetettebb halcsoportjai közé tartoznak. A globálisan ismert 26 faj többsége veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett státuszú, ezért védelmük nemcsak hazai, hanem nemzetközi természetvédelmi prioritás is.
Nemzetközi kötelezettségek és hazai felelősség
A kecsege védelme szorosan kapcsolódik a tokfélékre vonatkozó európai szintű kötelezettségvállalásokhoz. A faj szerepel az Európa Tanács égisze alatt működő Berni Egyezmény Állandó Bizottsága által végrehajtásra elfogadott, a tokfélék védelmére vonatkozó Páneurópai Cselekvési Tervben (Pan-European Action Plan for Sturgeons), amely a 2019 és 2029 közötti időszakra határozza meg a tokfajok populációinak helyreállításához szükséges intézkedéseket. A terv végrehajtását az Európai Unió az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Natura 2000 hálózat keretében is támogatja.
A Duna-medence országainak környezetvédelmi miniszterei a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság miniszteri nyilatkozatában kötelezettséget vállaltak a tokfélék védelmét szolgáló intézkedések végrehajtására. Az európai szakpolitikai dokumentumok különösen hangsúlyozzák a nemzeti megvalósítási stratégiák kidolgozásának szükségességét, különösen az országhatárokon átnyúló populációk esetében.
E törekvésekhez kapcsolódik a 2025-ben elindult „MonStur in the Danube” Interreg projekt (DRP0301251), amely fő célkitűzése egy határokon átnyúló tokhal-monitorozó rendszer kialakítása a Duna vízgyűjtő területén. A budapesti tanácskozás ennek a nemzetközi folyamatnak fontos hazai mérföldköve volt.
A szakmai program fontosabb üzenetei
A rendezvényt megnyitó előadást Dr. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszékének képviseletében tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy a kecsege megőrzése komplex feladat, amelyben a vízhasználati, ökológiai és gazdasági érdekek szükségszerűen találkoznak.
Beate Striebel, a WWF Közép- és Kelet-Európa szakértőjének előadása a tokfélékre vonatkozó Páneurópai Cselekvési Terv prioritásait ismertette, kiemelve a nemzeti végrehajtási stratégiák jelentőségét. A MonStur in the Danube projekt bemutatásával a határokon átnyúló együttműködés fontosságára is felhívta a figyelmet. Ezt követően Dr. Kocsis-Kupper Zsuzsanna és Heilmann Diána adott áttekintést arról, hogy az EU Duna Régió Stratégia milyen módon járul hozzá a vándorló halak és a tokfélék védelméhez. A Duna Régió Stratégia „vizek minősége” területe az elmúlt évek folyamán több módon is elősegítette a vándorló halfajok, különösen a tokfélék mint indikátor fajok védelmét a Duna vízgyűjtő területén. Angol nyelvű tanulmány készült 2022-ben megbízásunkból a hajózás okozta zaj vizsgálata kapcsán a Duna magyar szakaszán. Különböző folyó szakaszokon eltérő hajó típusok zajhatásait felmérve. Ugyancsak ebben az évben, szemléletformáló animációs kisfilm készült a vándorló halfajokat érő negatív emberi hatásokról. Egy évvel később a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot érintő Duna szakaszon a hajók okozta hullámzásnak leginkább kitett és ez által a juvenilis hal egyedek túlélése szempontjából veszélyeztetett partszakaszok kerültek beazonosításra terepi felmérés eredményeként, majd közülük a halfaunisztikai szempontból legértékesebb élőhelyek kijelölése is megtörtént. Fontos megemlíteni a vándorló fajok témakörével foglalkozó nemzetközi tudásmegosztásra fókuszáló rendezvényeinket is, melyek közül kettő Pozsonyban (2022-ben és 2024-ben), illetve egy workshop 2025-ben Budapesten került megszervezésre. A Duna Régió Stratégia magyar koordinációja támogatásának köszönhetően, a magyarországi kecsege fajmegőrzési terv angol nyelven is elérhetővé vált. Emellett számos nemzetközi projekt kezdeményezéshez nyújtottunk stratégiai támogatást a témában (pl. MEASURES, MonStur, SWIM, LIFE LivingRivers).
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről Dr. Verbőczyné Füstös Vivien és Dr. Baranya Sándor a hidrodinamikai modellalapú élőhelytérképezési módszerekről tartott előadást, amelyek a kecsege élőhelyeinek felmérésében is hasznosíthatók.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója bemutatta, hogy a Tisza szabályozásával kialakult mederbeágyazódás jelentősen csökkentette a kisvízi vízszinteket és az Alföld talajvízkészletét, amelyet az időszakos vízkivezetések már nem képesek pótolni. A problémát a klímaváltozás tovább súlyosbítja. A helyzet javítását a folyómederben történő vízvisszatartás, valamint a duzzasztóművek ökológiai átjárhatóságának biztosítása segítheti. Külföldi példákra hivatkozva javasolta, hogy a kecsege legyen az átjárhatóság egyik indikátorfaja.
A magyarországi Duna-szakasz kecsegeállományának innovatív módszerekkel történő monitorozását is magukba foglaló nemzetközi projektek – köztük a MonStur in the Danube és a SWIM Horizon – feladatait és kezdeti eredményeit szintén Guti Gábor ismertette. A kecsege hazai jogi státuszáról és a „nem fogható halfaj” besorolás fajvédelmi indokoltságáról Csörgits Gábor, az Agrárminisztérium Halgazdálkodási Főosztályának vezetője tartott előadást.
A további előadások bemutatták a Danube Lifeline projekt hazai céljait és feladatait (Dr. Erős Tibor, HUN-REN Balatoni Limnológiai Intézet); a dunai kecsegeállomány helyzetét a halgazdálkodási vízterületek kezelőinek szempontjából (Dudás Tibor, Fővárosi Horgászegyesületek Szövetsége); a tokfélék múltját és jelenlegi helyzetét a szlovákiai folyókban (Juraj Hajdu, Szlovák Állami Természetvédelem); az elektromos kecével végzett állományfelmérés lehetőségeit (Sallai Zoltán, Vaskoscsabak Bt.); a kecsegeállomány értékelését a haltermelők szempontjából (Rideg Árpád, Rideg Fish Farm Kft.); valamint az őshonos tokfajok génmegőrzésen alapuló védelmét (Kovács Gyula, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem).
Kulcskérdések: védelem, hasznosítás, élőhely-rehabilitáció
A tanácskozás műhelymunkájának egyik központi kérdés az volt, hogy mit tekinthetünk sikernek a kecsege védelmében: a természetes szaporodás rendszeres kimutatását, a populációcsökkenés megállítását, vagy az önfenntartó állományok helyreállítását.
Kiemelt vitatéma volt a természetvédelmi státusz és a hasznosítás viszonya. A kecsege Magyarországon jelenleg nem fogható halfaj, ugyanakkor a horgászati célú halgazdálkodásban betöltött szerepe történetileg jelentős. A szakértők azt vizsgálták, hogy összeegyeztethető-e a korlátozott hasznosítás a faj hosszú távú védelmével, illetve milyen feltételek mellett lenne ez szakmailag indokolható.
A vízügyi beavatkozások – különösen a folyószabályozás, a keresztirányú műtárgyak és a hajózhatóságot javító fejlesztések – szintén hangsúlyos szerepet kaptak. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a folyami ökológiai folyosók helyreállítása és a halfajok számára átjárható megoldások kialakítása alapfeltétele a hosszú távú állomány-stabilizációnak.
A monitorozás, mint döntéstámogató eszköz
A kecsege magyarországi fajmegőrzési terv második és harmadik stratégiai célja az élőhelyek védelmére és az önfenntartó populációk életképességének javítására irányul. Ehhez elengedhetetlen egy célzott, standardizált monitorozási rendszer kialakítása.
A szakmai egyeztetés során megfogalmazódott, hogy minimálisan szükséges:
A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kecsege indikátorfajként is értelmezhető: az önfenntartó populációk jelenléte visszajelzést ad a folyók ökológiai állapotáról, és hosszú távon a halgazdálkodás számára is fenntarthatóbb megoldásokat alapozhat meg.
Finanszírozás és társadalmi elfogadottság
A tanácskozás kitért a pénzügyi és intézményi háttér kérdéseire is. Felmerült az állami költségvetési források, az európai uniós programok (LIFE, Interreg stb.), valamint a halgazdálkodási bevételek szerepe a monitorozás és az élőhely-rehabilitáció finanszírozásában. A résztvevők azt is vizsgálták, hogy a haltelepítésekre fordított források egy része átcsoportosítható-e az élőhelyek helyreállítását segítő kutatásokra.
A fajmegőrzési terv negyedik stratégiai célja a társadalmi támogatottság erősítése. Ennek érdekében elengedhetetlen a rendszeres szakmai kommunikáció, az ágazatok közötti információcsere, valamint a horgászok és a szélesebb közvélemény bevonása.
Következő lépések: nemzetközi akcióterv a Duna mentén
A budapesti rendezvény az első lépést jelenti a Felső- és Közép-Duna országainak közös, határokon átnyúló akcióterve felé. A 2027-ben esedékes nemzetközi egyeztetésen a magyarországi, szlovákiai, ausztriai és bajorországi szakmai fórumok eredményeit együttesen értékelik, és ezek alapján készül el az őshonos tokfélék védelmét szolgáló közös megvalósítási stratégia.
A most megkezdett szakmai egyeztetés fontos alapot teremt a kecsege hazai állományának hosszú távú megőrzését szolgáló intézkedések kidolgozásához. A faj fennmaradása nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem a Duna ökológiai állapotának, a fenntartható vízgazdálkodásnak és a jövőbeni halgazdálkodási lehetőségeknek is kulcseleme.
Dr. Guti Gábor, Széchenyi István Egyetem, Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék