Az EUSDR nemzeti koordinációja 2026. április 8-án az újbudai Adaptér helyszínen kapitalizációs rendezvényt szervezett uniós projektek hazai partnerei számára, hálózatépítés és a tapasztalatcsere előmozdítása, a projekteredmények megosztása céljából. Köszöntőjében Dr. Oroszi Viktor EUSDR nemzeti koordinátor elmondta, hogy a rendezvény egy kifejezetten alulról jövő kezdeményezés, melynek teret biztosítottak az EUSDR nemzeti koordináció részéről. Ugyanis az EUSDR 2025. évi szarajevói Éves Fórumán fogalmazódott meg annak gondolata a Kortárs Építészeti Központtal (KÉK) és a PA3 (turizmus és kultúra) terület magyar szakértőjével történt egyeztetések során. A szakmai program összeállítása és a lebonyolítás is a KÉK-el együttműködésben valósul meg. A meghívottak között a kiválasztott 10 nemzetközi projekt magyar partnerei mellett az EUSDR releváns prioritási területeinek képviselői (pl. PA3 – Visit Hungary, PA10), az Interreg programok hazai irányítását végző szakértők, a Nemzeti Fejlesztési Központ (TOP Plusz IH és központi koordináció), a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Önkormányzati Projektirodája, regionális fejlesztési ügynökség, településfejlesztéssel foglalkozó vállalat is célzottan meghívást kapott.
Kádár Bálint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese köszöntő beszédében kiemelte a Quadruple Helix (négyes spirál modell) innovációs keretrendszer fontosságát, mely a kormányzat, akadémiai szféra, a gazdasági szféra és a civil társadalom együttműködését célozza, egymást erősítve a projektek résztvevőiként és haszonélvezőiként. Hangsúlyozta, hogy a civilek bevonása igen hasznos egyetemi munkáik során is, hiszen a hallgatók az élettel találkoznak és társadalmi igényekre is tudnak egyben reagálni az együttműködés során. Kádár Bálint ugyancsak kiemelte, hogy az EUSDR nagyon jól tudja segíteni és képviseli ezt a fajta elgondolást és célkitűzést a többszintű kormányzása révén.
Végül Szij Barbara, a Kortárs Építészeti Központ kurátora, a civil társadalom képviselőjeként üdvözölte a rendezvény résztvevőit.
Az esemény középpontjában a térségfejlesztés témaköre állt, alkalmat teremtve a résztvevőknek olyan projektek megismerésére, melyek tevékenysége rurális-urbánus környezetünk gazdasági, kulturális vagy turisztikai ökoszisztémájának építésére, a helyi értékek kiaknázására és helyi szereplők bevonására fókuszál. A rendezvény kilenc az Interreg Duna Régió Program által, valamint egy a Horizon Europe Danube Lighthouse felhívás keretében finanszírozott projekt eredményeire, valamint a megvalósításuk során felhalmozott jó gyakorlatokra, a hazai kontextusban működőképesnek bizonyult eszközökre koncentrált.
Az elhangzott előadások ismertették többek között a Ráckeve térségében található Szigetzugban a helyi értékek figyelembevételével a közösségépítés és a helyformálás (placemaking) tapasztalatait a közösségi terek újjáélesztése révén a PlaceCraft projektben. A placemaking módszer rávilágít egy vagy több helyi értékre, ideiglenes vagy állandó fizikai beavatkozással járó tevékenység, ami a helyi lakosokkal együttműködésben jön létre, alacsony költségekkel jár és ideális esetben hosszabb távon hatással van a helyi folyamatokra.
A Danube Ruralscapes projekt szakmai hálózat kialakítását segíti önszerveződő faluközösségek támogatására. A projekt 6 ország, 7 tájegységének aktuális kihívásaira keres választ, köztük egy Ipoly-völgyi mintaterülettel. Itt olyan szabályozási előzményekből vettek mintát, mint a településképi arculati kézikönyv (TAK), illetve építészeti tájegységi arculati kézikönyvek (ÉTAK). Azzal a céllal, hogy a településeknek olyan arculati kézikönyve legyen, mely ajánlásokat fogalmaz meg, melyben a tájegységre vonatkozó szempontok is érvényesülnek (többek között a táji, tájépítészeti, vízvisszatartási szempontokat is figyelembe véve).
A CAST projekt a helyi közösségek kapacitásainak fejlesztését és megerősítését célozza a kompetenciák fejlesztése, a helyi közösségi akciócsoportok létrehozása, valamint CAST módszertani modell kidolgozása által. A projekt eredményeként részvételi tervezéssel akadálymentesítést célzó fejlesztések, kulturális programok, turisztikai ajánlatok, beruházások kidolgozása révén megerősödött helyi közösségek jöhetnek létre.
A Duna Régió területén működő városközpontok és a hozzá szorosan kapcsolódó ingázási zóna (vonzáskörzet) együttesei alkotják a funkcionális várostérségeket (FUA). Ezek integrált tervezése és együttműködése még nem megoldott és ezt hivatott elősegíteni a FUNDA (Functional Danube Areas) projekt. A 2025-2027 között megvalósuló projekt a zöld infrastruktúra, a humán közszolgáltatások és az üzleti menedzsment összehangolását teszteli, különös tekintettel a részvételi tervezésre.
A NONA projekt fő célkitűzése a Duna-régió városaiban található kihasználatlan és leromlott állapotú területek megújítása az Új Európai Bauhaus elvei mentén. A projekt új kormányzási modellek kidolgozása, zöld befektetések ösztönzése, kapacitásépítés és fenntartható földhasználat népszerűsítése mentén kívánja célkitűzéseit megvalósítani, a helyi szereplők bevonásával. Hazai mintaterülete a veszprémi Gyárkert Kultúrpark jövőbeli hasznosítására irányul.
A Jászberény önkormányzata által vezetett COMMHERITOUR projekt célja a hagyományos kézműves örökség gazdasági és turisztikai hasznosítása, erősítve a helyi közösségek kohézióját.
A People Powered Tourism projekt Szeged részvételével a tömegturizmussal szemben a fenntartható, úgynevezett „újturizmust” támogatja a Duna-régióban. Az „újturizmus” esetén a hangsúly a puszta növekedésről és a látványosságok megtekintéséről a minőségi élményre, a helyiek életminőségére és a fenntarthatóságra helyeződik át.
A Socially Responsible Slow Food Tourism (SReST) projekt egyik legfontosabb "profitja" Hajdú-Bihar vármegye számára a hátrányos helyzetű csoportok (fiatalok, munkanélküliek, megváltozott munkaképességűek) bevonása. Ingyenes képzési programok keretében "Séfakadémiákat" és turisztikai képzéseket szerveznek, amelyek segítik a munkanélküliek munkaerőpiaci elhelyezkedését a vendéglátásban, illetve a vidéki és városperemi területek közösségeit is aktív részeseivé teszik a turisztikai fejlesztéseknek.
Ha már "Séfakadémia”, akkor érdemes kitérni a „Culinary trail” nevű projektre is, melynek célja a fenntartható turizmus fellendítése, a Duna-régió etnikai és helyi gasztronómiai örökségének megőrzése és népszerűsítése révén. A projekt egyik kiemelkedő eredménye a digitális értéktár és katalógus összeállítása, mely 30 etnikai csoport (például zsidó, roma, örmény közösségek) hagyományos receptjeinek, konyhatechnológiai eljárásainak és a hozzájuk kapcsolódó kulturális történeteknek a digitális rögzítése. A projekt emellett létrehozott olyan, transznacionális kulináris tematikus útvonalakat is, amelyek összekapcsolják a távoli, gazdaságilag kevésbé fejlett területek gasztronómiai pontjait a meglévő kerékpáros és túraútvonalakkal. Érdemes még megemlíteni a szlovéniai Novo Mesto-ban kialakított Demonstrációs és Képzési Központot is, mely tudástranszfer érdekében jött létre, ahol a hagyományos főzési technikákat tanítják a fiatalabb generációknak és turisztikai szakembereknek.
A kulináris élvezetek után pedig a művészet és tudomány világába irányít minket a TIDAL ArtS projekt a „Művészet, tudomány és közösségek a vizeink helyreállításáért” címmel. A TIDAL ArtS projekt arra hívja fel a figyelmet, hogy a vízhez kapcsolódó kihívások nem csupán műszaki és szabályozási kérdések, hiszen a kapcsolódó feladatok válhatnak közösségi élménnyé és helyi cselekvéssé is. A projekt a művészet és a tudomány összekapcsolásával arra ösztönzi a társadalmat, hogy aktívan tegyen a vízi ökoszisztémák megőrzéséért és helyreállításáért.
A rendezvény második felében a Kortárs Építészeti Központ vezetésével tartott word café megrendezésére került sor, ahol a résztvevők kisebb csoportokban oszthatták meg tapasztalataikat a projektek jó gyakorlatairól és az egyes módszerek kihívásairól.
World Café összefoglaló
“Hatás, érték és kapitalizáció” szekció
A résztvevőkkel ebben a szekcióban arra koncentráltunk, hogy látják a projektek adaptációs és továbbélési lehetőségeit, milyen eszközöket látnak fontosnak, működőnek saját gyakorlatukban.
A projektek hatásmérése, értékteremtő hatása és kapitalizációs eredményei kapcsán a továbbélés biztosítása volt az a fő téma, amelynek kapcsán a résztvevők a legtöbb konkrét ötletet és módszert, de számos vágyat is meg tudtak fogalmazni. A projekt eredmények továbbélésének egyik zálogaként az intézményes háttér meglétét vagy kialakítását nevezték meg, akár nemzetközi értelemben – tehát egy olyan ernyőszervezet megtalálását vagy megalapítását, amely léptékét tekintve képes az eredményeket hasznosítani és akár a partnerséget is egyben tartani a további közös célok érdekében. A szakpolitikai ajánlások kapcsán megfogalmazták a “megfelelő” partnerválasztás, illetve a társult partnerek szerepének jelentőségét, ami garancia lehet ezek tényleges integrációjára.
Az eredmények továbbvitelében az egymásra épülő projektek, a tudatos építkezés stratégikus jelentőségéről beszéltek a résztvevők, és azt is említették, hogy ehhez kiemelkedően jó eszköz lehet egy fizikai tér megvalósítása és fenntartása. Az egymás értékeire épülő projektek kidolgozásában hasznos lehet egy adott projekt lezárása után az értékelés, és egy “kívánságlista” megfogalmazása, amely tartalmazza azokat a tanulságokat vagy meg nem valósult dolgokat, amikből egy “korrekciós adaptáció” elindítható. Az adaptálást segítheti, ha már az első kiindulástól konkrét problémákra ad választ a projekt, és jól lehatárolt célcsoportoknak szól. Nagy jelentőséggel bír a “kulcsemberek” megtalálása mind a projekt életciklusa alatt, mind pedig azután, hiszen a továbbépítésnek az is fontos része lehet, hogy ugyanarra a területre térünk vissza több projekt alkalmával. Ugyanakkor arról is beszéltek, hogy az építkezés tanulságai többnyire informális, személyes beszélgetésekből derülnek ki, nem a hivatalos felületekről, amik többnyire a kötelező “sikerkommunikációról” szólnak.
Több résztvevő részéről is felmerült egy olyan aggregátor platform igénye, aminek a segítségével könnyen elérhetővé válnak a valós projekteredmények – ez kommunikációs és projektfejlesztési szempontból is hasznos lehet sokféle szervezetnek. Egy ilyen platform megléte lehetőséget adna arra, hogy átláthatóbbá váljanak a már létrehozott adatbázisok, felületek, programok, így pedig kiküszöbölhető lenne sok párhuzamosság, csökkenne az információhiány, és könnyebbé válna a partnerkeresés a kompetenciák jobb láthatósága miatt.
A résztvevők kihívásként nevezték meg a tevékenység továbbélése kapcsán az “inkubátorból való kilépést”, azaz azt a helyzetet, amikor egy projekt lezárulása után meg kell teremteni annak társadalmi és pénzügyi fenntarthatóságát. Mivel ez érezhetően egy sokakat (gyakorlatilag minden projektet) érintő problémakör, ezzel kapcsolatban javaslatot tennénk arra, hogy több bemutatkozási lehetőséget kapjanak az olyan projektek, ahol ez sikeresen megtörtént.
Problémaként fogalmazódott meg a “mindenki csinál egy platformot” témaköre, amit a résztvevők egyrészt a projekteredmények nehéz láthatóságára, másrészt a pályázati kiírások elvárásaira is visszavezetett.
“Módszerek és működő megoldások” szekció
A résztvevők ebben a szekcióban a projektjeikben alkalmazott, már működő, bevált módszereket és megoldásokat osztották meg egymással.
A résztvevők kiemelték a stakeholder bevonás kapcsán a közös nyelvezet fontosságát, illetve a projektstruktúra átlátható kommunikációját. Ehhez kapcsolódóan kiemelték a helyszínbejárások, jógyakorlat-látogatások, nemzetközi tanulmányutak szerepét, amelyek új, kézzelfogható perspektívákat nyújtanak minden résztvevőnek: általuk a helyi eredmények mellett láthatóvá válik a “big picture” is.
A helyi szereplők mellett a szélesebb társadalom megszólítása is fontos témaként merült fel, amelyben kulcskérdés lehet a megfelelő értékajánlat és a pilot projektek sikeres kivitelezése. Ezekből már nemcsak a mikroközösségek, hanem egy település vagy éppen egy térség szintjén is lehet építkezni.
Elsődleges tényezőként fogalmazták meg a nyitottság felmérését, amiből aztán kiindulhatnak olyan kérdések, hogy tulajdonképpen mit szeretne, mire lenne szüksége egy adott helyi közösségnek. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy az első közös találkozások általában nem a vágyak megfogalmazásával és a megoldások keresésével, hanem a problématérképezéssel telnek, amely azonban kiindulási alapot jelenthet a továbblépéshez. A valódi nehézség nem feltétlenül a ventiláció moderálásában rejlik, hanem sokkal inkább a gyakran jelentkező apátiában.
A közösségi tervezés kapcsán — legyen szó konkrét, fizikai építésről vagy stratégiaalkotásról – szóba került az önkéntesek, egyetemi csoportok bevonása, akiknek a bevonása anyagi terhet nem jelent a közösség számára, viszont látásmódjukkal és erőforrásaikkal hozzájárulhatnak különféle fejlesztésekhez. Amennyiben ezek megvalósult fizikai struktúrákat takarnak, felmerült kihívásként a fenntartás, viszont azzal együtt a közösségi költségvetés eszköze is, mint lehetőség.
A hatékony disszeminációs eszközökről is beszéltek a résztvevők. Mivel általános jelenség, hogy a projektek online platformokat építenek, ezért egyre többször merül fel a fizikai eszközök (könyv, társasjáték stb.) fejlesztése ezek mellett vagy helyett. A fórumok, interjúk, beszélgetések hosszú távon nemcsak arra adnak lehetőséget, hogy egy adott projekt megvalósítását segítsék, hanem korábbi, lezárult projektek eredményeinek bemutatására is alkalmasak lehetnek, ami növeli a bizalmat, az elköteleződést az aktuális kezdeményezés iránt. Ez a típusú kommunikáció az alumni építéséhez is hozzájárulhat, illetve a más projektekkel épthető szinergiákra is rávilágíthat.
A résztvevők röviden kitértek a projektek továbbélésének kérdéskörére is, amiben az őszinte értékelést elengedhetetlen lépésnek tartják.